A remény
Álmot
hozó fáradt
este, ölében tart
majd eltaszít, fázik,
remeg értem teste, csókot
hint felém... tüzet szít. Oly mélyen
el vagyok rejtve, mégis keze megérint,
sorsom soha sem felejtve, szemével tisztán,
felém int. Ne fogyjon el tavasz-lét, legyen benne
kis regény, tudja: zöld rétet lestünk, s tart még velünk
a remény.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges