haldoklik csakrája
küllői elpattannak sorra
vonaglik ez a nép
árja
feneklik meg a pusztán
szerét vesztve
tán eszét is
mint ejtett
isten nagy kegyéből
kiejtett
hogy csipegetett valamikor
nagy kegyéből
tenyeréből
segíts magadon
suttog a hang
és teszi is mind
mint teszi
kendőzetlen gátlást űzve
dögevő a kánya
elaltatták a harangokat
ám a tornyok kerepelnek
ha az idő vésszel terhes
kerepelnek
böjt
böjt
nagy a böjt
tüskéken edződnek a nyelvek
és sújt majd kalapácsuk
ha idő rendeltetik
minden akaratnak
mint pöröly
* "gyász sújtotta föld" Claudianus V. századi római költő szavai
2009.03.17.