A nélküled - napok kopott szövetén
átcsillan pár arannyal szőtt,
remény - pillanat.
Talán az ősz keze játszik
fényt, aranybarnát...
elém gurít árnyakat.
Mögötte napokat díszít,
levél - csipkével...
a képzelet.
Nincs mi valós volna,
csak gyűrt szavak,
egy régi papíron.