Rám terülnek a rőt hajnalok.
Kövér leplükkel takarnak
És én züllötten csak hallgatok.
Bennem semmiről szavalnak
Monoton csöndek az est alól;
Rég eltávozott viharzajban
Szürke szirmú szalmavirág
Hullik hűvös hamvába halkan…
Részegen alszik a világ.
Széktámlára vetett árnyak
Vánszorgó sötétje felém szól.
Halkuló szavai vájnak
Odvába – s peregnek múltamból
Képek, ólmosak és lágyak.