A por
Porlepte vágyak apró szusszanásai
mint, pergamen rózsa az asztalon,
ringatják el ösztöneim.
Ringatják – hagyom.
Rothadó érzés merevedik
a pókhálós sarokban,
döglegyek fürdenek
tejszínhabokban.
Savanyú napokban.
Zöldes mennyországom penészes kenyerét,
avasodó szerelem keni,
miközben rá a feltétet,
húsomból
a halál szeli.
Már nem gőzölög a lélek,
A kanál is hideg.
A kanális hideg
jégdarabjain,
arcod néhány darabja lifeg.
Eltűnő eltűnődés…
Ami egykor eltörött,
ragaszthatod.
Repedések közt beléd mar
úgyis a fájdalom.
Hagytam.
Én hagytam ott.
Halni mentem
mert, úgy éreztem
más vagyok.
Embrión köldökzsinór,
anyán a gyermek,
megvetés, gyáva szemekben.
A por…
Alászálló lelkifurdalás
ürüléke.
Belőlem, belőled, belőlünk.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges