a nemtelen jelen
sokféle szennyel összeken
van ami le nem mosható
de elsatírozható
és ha már magad sem tudod
hogy az árnyad vagy te bukod
tegnapi ígéretedet
mit kiéheztetett
szíved dobott
végy ki egy jobb napot
lelkiismeretedtől
mert minden tény megdől
ha nem támasztod alá
hiteddel
létra nem kell
az ég itt van
felhőpamacsokban
úszol (kúszol?)
csak egy valaha volt szivarfüst
átüt
mintha sosem lett volna a mindig
nincs jó hír itt
ez budapsszt halkabban polgár
ember voltál
állat
lény
én
pont a végén