Pohárkoccanás
Koccanunk, mint pohár a pohárnak,
de botlásomból kisegít a lábad,
s úgy szaporul az iramolás lépte,
hogy egyik nap a másikat beérje.
Öreg szívemmel téged elvigyázlak,
a tíz is négyzetgyöke még a száznak,
az est is úgy készül az ébredésre,
hogy reggelünket nincs aki lekésse.
A semmi lassan lép ki az egészből,
az ég azúrja önmagába kékül,
és fű zöldell a mezei virágnak,
a fa sem lombul levelei nélkül,
a pohár társra lel a csöndüléstől,
és hétköznapok nélkül nincs vasárnap.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges