Egy fázós este, úton hazafelé -
lépteim a csend ölelte éjszakán,
mélyen nyomot hagytak az erdő padmalyán.
Az ösvény mellett kopott feszület állt,
álltam előtte; faggattam - s pereltem,
Ő csak nézett rám, s hallgattam, nem feleltem.
Pléh-Krisztus úgy fénylett, mint a csillagok,
s felém szeretet-sugarak áradtak,
meg békesség, mit az angyalok átadtak.