Udvar homokján,
meghagyva dísznek,
piros kis szoknyák
tárulnak, égnek!
Pokol-lángocskák,
bűnt túlkiáltók,
izgató szájak,
vér-emlékképek!
Érintsem? Mégsem...
Gyöngécske szellőt
lágyan lebbentő,
hűs-finom selymek.
Tűznél pirosabb
meséjük fogytán,
csöpp gubócskájuk
ópjumot rejt-e?
Búzavirágok
méregzöld száron
csöndben lobognak
izzó homokban!