/ S. A. ballagására /
Az elillanó perc egy pillanatnyi varázs.
Függönyt ereszt a csendes tétova időre.
Hiába fáj, hiába hal bele a szíved,
holnaptól semmivé lesz, mindent elveszítesz,
ahogy lángját a tűz, ha elhamvadt a parázs.
Sorsod ez, várnod kell, míg új csodákra találsz
felsajdulva a mindig benned születőre.
A múltat, jelent magadban kell összevetned,
hogy lépni tudj, s látni, mit adott s mit adhatnál,
mit szemedből lobbant új fényjelként a sors most,
hogy mindazt a mennybolt csillagai közt hordozd,
mikor indulsz a Nap felé égi követnek
- felszárítva verejtékeket s a könnyeket -
maradandóbbat alkotni a pillanatnál.
2004 05 07