Kormorán egek, szemeinkre hulló
Ólom álmú lombok, avítt eső,
Gyúlt napok dúlt könnyeiből zenél
Az ősz.
Szakadt erény az ajkamon, hová viszel, repülni hogyha kész a lélek… Tükörbe néz a félelem, ellenünk birokra kelt regények képtelen sora, zuhanás és átrémült hajnalok, ecset hegyén színpompás úri vacsora, kívánlak, éhes vagyok, nehéz világ, kezemben ismeretlen, fény, Keressük egymást, szóra bírt neutroncsillagok.
Csend szonáta zúg, puha szód idézik
Csepp kis istenek, susogásfinom
Vágy vagy, indulok veled önmagam
Felé.