Pörge kalap
Egy 2006-os egyetemi versformagyakorlatról
Most itt kesergek összedőlt magányban
-
mint szélvihar, ha nagykabátba kap
és messze száll a pörge bőrkalap -
eképp kaptam fejemhez én a várban:
a téli éji fényben láttalak
falak között, elmúlt telek havában,
orcám helyén egy sűrű pocsolyában.
A földre buktam, s átkaroltalak:
magamra nézett vissza egy barom,
ki mínuszokban, hűvös hajnalon
a sárba fekszik ím, és ott marad,
és ott heverve múlt a bús szerelme,
de van helyette egy nagyobb keserve:
hogy messze szállt a **rva bőrkalap.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges