Elébb a tornyot, a szélből emeltet
valamennyi tisztázatlan termed
a pókhálót a bolthajtások sarkaiba
sosem gyúlt mécs füstjét a falakra
hiányzó fegyverek derengő helyét
a csikorduló vaspántos ajtót
a padlóreccsenést lépteidnek
a kidőlt napszakokat trófeának
a négy égtájat körbekerítve
kísérteteid a padlásra kísértőid a pincébe
elébb ama sárkányt is unalmad elűzni
a gyanút magad köré: biztos ami biztos
vizesárkot ravasz felvonóhidat
ablakaid lezárt rostélyát
elébb a hetedik szobába minden szerelmedet
elébb tehát mindezt: elébb birodalmad
aztán majd azt is, ami kívül —
megannyi szélből emelt tornyot.