Szóval emlékszem az érzésre
Lassan merülő erdőkké
váltak emlékeimben
a mozdulatai kékben aranyló
bőr mint a hajnal első sóhaja.
A lenyugvó buszok között rejtőző
utcák őrzik még lépteit lassuló
dobokként és a fák alatt
más nem mozdul csak estté
forduló délutánom áll az ajtó előtt.
Szerelem szagú párnákon jött
beton acél és némi hulladék
között a városból kifelé
dőlő házak még intettek
felé mielőtt liftbe szállt.
Valami nyugalomból zaklatott tv
műsorokból feszített tavon fekszem
és autókat hallok Párizs Texas
magam sem tudom már
párnám sarka az ég takaróm övé.
Szóval szerelem és a bőr alatti
tájban ott a réseken túl sétál
mezítláb sarka fáj hangját
hallom túl a szíven az ágyékig
teák tükrében az arca gyönyörű és…
2013-02-06