Olyan vagy,
mint a védtelen virág.
Ha hozzám menekülsz
ábrándos harmat vagy.
Olyan vagy, mint a vágy.
Akár az búvó hold. Lopakodó,
tiszta, kristály gömb
mélyére zárt titok,
lázban szült vérző hajnal.
Olyan, mint a gondolat,
mely csapongva szárnyal,
lecsap, csókjaival fojtogat.
Kimondott szó is te vagy.
Tenger korbácsolt vad
vihar, szelíden ringó szellő
hullámverése mind benned van.
Szívemben csendes nász, izgalom,
tét, óvó harangzúgás vagy,
míg élünk, küzdünk,
újra születünk miden
sóhajtásban.
Olyan vagy,
mint sziklaölbe bújt moha.
Kés az élet torkán,
remegő fénynyaláb.
Hulló csillagok pora.
Ugyanaz s valami más,
amilyennek titokban
megálmodtalak, s amit
magamnak sem
mertem bevallani.