Nyomórúd
Már ösztönösen fésülősre rakták
a szekérre a bontott szénaboglyát,
és érezte az adagoló villa
a rigmust, ami sosem volt leírva,
és nyúlt a széna hosszú szálra-szálra,
pont úgy, ahogy az értő kéz diktálta,
s a rakat, mintha más se lenne dolga,
a felhők alját majdhogy megsúrolta,
majd jött az edzett, dolga-várt nyomórúd,
a kötelek, a visszafojtott hórukk,
egy húzás, épp a nyomatnak elégnyi,
s a csönd is tudta, hogy a gazda érti,
mert szándék és a végeredmény egy lett,
a szem nyugtázta csak az öreg rendet,
s a dűlőutak nyögve neki mentek,
a végeláthatatlan végtelennek.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges