Nyári montázs
1.
Aranysátrakkal vándorol az Ég,
selyempalástja fényes menedék.
Hársüde szirmmal elringat a lég,
madárfüttyöktől visszhangos a rét.
Zsongva tárja ki libbenő szárnyát,
csöndes idillel elröppen a nyár,
szépséges csókja télen is sajgó
szűzi virágágy, dermedten alvó.
2.
Nyár heve langyul,
fényesen lassul
boltja az égnek,
tündöklő rózsák
pihenni térnek.
Reszketve bókol
méhe a kertnek,
mézbe pirulva
hólyagzik szépe.
Angyal a hőség,
termő dicsőség
dárdáz a szélben,
parázzsal éget,
varázzsal ébred
lelkünkben ringó
színesen bongó
nyár végi szép szó.
3.
Angyalok fújják a földi mezőkön
pajkosan lágyan a nyár fuvolát.
Siklik a tó heve suttogva száll vele
bársonyos szél és hajlik a nád.
- Mocsár Gáborné Fehérvári Judit alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges