Ledér ruhába bújt a Nyár,
A vágya forr buján ölén,
Ki él: elég -, ha erre jár, -
Tüzes szemének íriszén.
Az ég remegve fonja át,
A teste tánca tiszta tűz,
Ha hallod ősi sóhaját,
A hangja szinte mennybe űz.
Ledér ruhája messze száll,
Az ajka hív, az íze: kéj,
Lehullt szemérme körbezár,
S magába rejt a nyári éj...