No comment!
És eljött a nap, mikor
megéreztük , nincs tovább,
retúrjegyekkel kerestük
útjaink szabadsággal teli fókuszát,
s mégis borotva élen táncoltunk,
és elfogyott levegőnk,
az oxigénpalack is kiürült,
sápatag tüdőnk jajszavára
nem úgy áramlottak már
azok a hontalan, lázas éjszakák,
varázsunk is elillant, messze szállt,
fürdették őket pletykaarcú, izzadt,
estükben ébredő rémcsodák,
és hiába hívtuk Istent,
üres volt a lég, csak hegedűvonó
hasította újabb koncertjét,
ha lesújtott az átok
a villámokkal dús,
kalászok hódoltak magtalan,
bélyegüket szótalan
vésték egymás homlokára,
mert a szabadságnak úgy hitték,
ez az ára, pedig az alázat volt az,
melyet maga az ember ültetett
társai hallgatag ajakára.
- Mocsár Gáborné Fehérvári Judit alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges