Nincsen szó
Nincsen szó, csak döbbenet.
Ijesztő a csend...
Vér és könny mindenütt.
A szennyes ár színéről
a nap lepereg.
Miért nem élhetünk úgy,
mintha mindenki testvér volna?
Nem kell több bomba!
Mondják, a szenvedés felemel -
visszahullunk a rögökre.
Hamu alól felparázslik
a menekülő életösztön.
Csak ne fájna úgy, idebenn.
Szívemben feljajdul
millió rekviem...
Mint időzített pokolgép
ketyeg az elmúlás.
(Méri valaki a gondolat súlyát?)
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges