Nem múlik az idő - Gottfried Keller: Die Zeit geht nicht c. versének műfordítása
Nem múlik az idő – helyben áll,
az ember ki rajt’ áthalad,
mint egy régi karavánszeráj –
és minden csak egy pillanat.
Oly alaktalan és színtelen
mind – hitet tőlünk nyerhet ő,
árnyként bukkanunk fel hirtelen,
majd elnyel minket az idő.
Villanás a hajnali harmat
napsugár fénye vakít el,
igazgyöngy lehet a pirkadat,
s egy évszázad sem szakít el.
Pergamen; íratlan volt, s fehér
az idő felülírt mindent –
mi vétkünk vörösével felér –
majd elragadt, s rajta pihent.
Hozzád csodás világ – alig bírom
a te végtelen szépséged –
míg szerelmes levelem írom
e pergamen ölel téged.
Örülök, ahogy kivirágzom,
s kerek koszorúdban vagyok,
köszönöm, nem homályosítom
el a forrást, fényed ragyog.
Az eredeti vers:
Die Zeit geht nicht, sie steht still,
wir ziehen durch sie hin:
sie ist ein Karawanserei,
wir sind die Pilger drin.
Ein Etwas, form,- und farbenlos,
das nur Gestalt gewinnt, wo
ihr drin auf und nieder taucht,
bis wieder ihr zerrint.
Ein Blitz ein Tropfen Morgentau
im Strahl des Sonnenlichts:
ein Tag kann eine Perle sein
und ein Jahrhundert nichts.
Es ist ein weisses Pergament
die Zeit und jeder schreibt mit
seinem roten Blut darauf
bis ihn der Strom vertreibt.
An dich, du wunderbare Welt,
du Schönheit ohne End, auch
ich schreib meinen Liebesbrief
auf dieses Pergament.
Froh bin ich, dass ich augeblüht
in deinem runden Kranz zum
Dank trüb ich die Quelle nicht
und lobe deinen Glanz.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges