Nem értem
Ajtót nyitok, megérint újra
a gyógyszerek csípős szaga,
és átvonaglik a hűvös téren,
a kályha régi illata.
A ház üres, nem lakja senki.
Sok éve, hogy nem jártam itt.
Leülnék a hideg konyhaszékre,
de senki nincs, aki helyet szorít.
Nem értem… Apámat eltemették,
a Mama nem vár - nagybeteg.
Hiába kérdezem felnőtt fejjel,
a boldogság azóta hova lett?
Nyilall a csend - nem felel senki.
Holtában mosolyog rám apám…
Anyám is feldereng - pillanatra -
a tűzhelynél állva sírdogál…
Nem értem, miért nem zokogtam akkor,
hogy így marad végleg ezután…?
Fagyos a ház, hűvös a kályha.
Egy érintés kéne, egy kézfogás…!
Apám szavát, mosolyát vágyom,
egy váratlan, nagy találkozást,
elérhetetlen pályán repítsen
gyermek-létembe a múlt-varázs!
(Asszociáció Vészi Endre, Két dübörgés között c. versének soraira, és József Attila - Ajtót nyitok című versére)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges