Mikor hűs kezed simítja testem
én part vagyok, s te rajta tengerár,
felajz, ahogy habjaidba fekszem,
s a vágyad elsodor, magába zár.
Meztelen homály ölel merészen,
a szívem még bolond ütemre jár,
de fölém hajol igézve két szem,
s megérint a csókot remélő száj…
A Hold figyelt csendes áhítattal,
amint alélva test a testhez ér,
s hogy csitít tüzet a ringató kar,
bár titokban újra s újra kér…
Lelkem ünnepel, mikor enyém vagy,
S ha nem, hát hiányod hajt utánad.