Nefelejcs
Ha mosolyod nem felejteném
Magányos, messzi jégösvényeken
Holdtalan, kietlen éjeken
Izzó jégvirágot festene elém
Ha a csend a te csended lehetne
Magányos óráim lobbanó álmok
S az óra kattjai éles szilánkok
Két csend között karjaidba rejtve
Ha az ég vásznán hajad fordozódna
Átúsznám az árkot fel az űrbe
S a tejutat ingzsebembe tűrve
Még az éj is hangodon dalolna
Ha a kozmosz szemed tükre lenne
Mind, mi fontos még, velem zuhanna
Egy fellobbanó fekete lyukba
Nem félnék, mert te karolsz át benne
Szívem helyén reszket mosolyod
Ingzsebemben tejút-hajad libben
Csended simul rám izzó csendjeimben
Szemed titka rebben meg szememben
Jobbik részem vigyázná az álmod
Minden éjjel meghalnék kicsit, ha
Más nem is, csak ez az egy maradna:
Míg a messzi egyszert még kivárod
Kezemben bogáncs, kezemben kenyér
S egyszer rád találnék sosemvolt pirkatadban
És mindent, mi lettem, letenném eléd
Ha jégvirág mosollyal, lebbenő hajaddal
Puha csenddel, örök dallamokkal
Messziről el nem felejtenél
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges