Ne várj többet az égig érő fától,
ha tavasz szédít, rügyfakasztó mámor.
Elég a csókja, teste, óvó karja,
míg érett gyümölcsét neked ringatja.
Ne várj többet, ha gyarló mód csak várod,
s feladni készülsz gyáván minden álmod.
Aki új hittel ébredni nem képes,
sovány jussa elvetélt fizetség lesz.
Ne várj többet, hajts fejet kelő napnak,
míg tévhiteid vakon elragadnak,
s elhiszed, hogy a sekély folyómedret
víz felett járhatod, ha úgy van kedved.
Ne várj többet egy lángra gyúlt szikrától,
ha szerelmet vele mímelve játszol,
s van, kit felültetsz, s van, aki felültet.
Áhítat nélkül üres lesz az ünnep.
Ne várj többet, nem szabad tovább várni.
indulj el, s merj végre hazatalálni,
akkor is, ha a sors gyötrelmet oszt rád.
Véredből vétetett itt ez az ország.
Ne várj többet, ha mindenki elhagyott,
míg élsz, nem lehetsz térdre hullt tetszhalott,
akkor se, hogyha közeleg a veszted.
Vinned kell a válladra vett keresztet.