Ne hagyjatok magamra!
Néhány őszinte szavamtól
felfröccsennek az életem borító
élethazugságok.
Annyira egyedül él az ember!
Ne hagyjatok magamra!
Ezért vagyok a szerelembe szerelmes.
Elég a mimézisből!
Csak tapad a kezemhez, mint sár,
mit térden állva hajamról
az esővel próbálnám meg lemosni.
Ne félj a jövődtől!
Egy mélyre rejtett,
de kibányászható dologtól,
vagy csak mindenki más érzésétől.
Valamit úgy adsz hozzá a világhoz,
hogy önmagad veszejted bele a természetbe.
Egyedi vagy,
de mégsem leszel egyedül.
- Illés Gábor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges