Amikor azt mondom: szeretlek!
A szapora lélegzetvételek
vérző ököllel vert súlytalan kövek,
és a repedéseiken kihullt százezer sóhaj
egyetlen félbehajtott csipkeként
lóg az irgalom függönyén,
mely süvítve leng a menny leszakadt karnisán.
S ha ölelni nem tudsz, hát üss agyon,
csak életben ne hagyj,
ha megint mondani akarom!