Hiányod árnya szétszakít.
Temetni még ma nincs erőm,
Hisz árva szívem elvakít
A múltba nézve, szenvedőn…
Remegve nézem életünk.
A sok-sok év, mi elszaladt,
A ‘volt’-ba zárva messze tűnt:
Halálod árnya rám szakadt...
Fogom kezed, de nem vagy itt.
Szavad helyett a csend sikolt.
A gyász, a bánat elborít,
Zokogva állok: ennyi volt?
Nehéz a szívem, elhagyott,
Üres szobádba sírva hajt.
Mivé leszek, ha nem vagy ott,
Ha újra vágyok élni majd…?