Néhány híd
Ha már nem kell a szó,
hát csendben maradok,
imádkozom.
Mást úgy sem tehetek
tornyosulnak a fellegek
Jön majd tél.
Megfagyasztja a leheletet,
s kiöli a szívből azt a keveset
amiről azt hittem, sosem lehet...
Engem is roncsolnak az évek.
A világra köd telepedik
és elgazosodik a józan ész.
Valahogy túl kellene élni ezt
a veszedelmet. Bárhova lépsz
mindenütt ott lapul a sár…
Tegnap még tiszta voltál,
az akarsz lenni holnap is
mert élni, csak így szabad…
Tán van még néhány híd,... az ég alatt,
csak ne félj…a vers, a dal is lehet ima,
s hallja az, kinek kell hallania…
Fotó: Ruzsa Dániel
- Ruder Jana alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges