ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

a hónap második fele
mindig iszonyú lassan telik
kényszeres félmegoldásokkal
értelmetlenül teletűzdelt munkaidőben
szimultán szövögetem fata morganáim
rád gondolok meg a küszöbön-nyárra
minden olyan gyorsan történik
a hitetlenséget felváltó rád csodálkozás
a szárba szökő, kibomló pandorás kíváncsiság

szeretek korán kelni
mert abban a csöndben
a párna csücskében, lepedő ráncában
a csésze falához koccanó kanálban
a tus alatt tüsszögő reggelben
ott vagy velem
és lényegtelen
hogy te talán másképp éled meg azt
ami velünk történik, mert csak az számít igazán
hogy én mennyire vagyok engedékeny
hogy mennyit hiszek el ebből az egészből
most jó
olyan, mint amikor csukott szemmel fekszel a napon
és hallod, ahogy a fűszálak biccentenek
egy-egy közéjük érkező pitypangmagnak
vagy mikor a karácsony
mézeskalács szagú takaróját húzod magadra
és számolgatod hajnalig hány tűlevél potyog a földre

hozzád tartozatlanul tartozom hozzád
ígéret, fogadalom nélkül
neked csak féltést adhatok
rajongást és igényt a merszre
ennek ellenére (vagy épp ezért)
akarom, hogy átláss rajtam
akarom, hogy fogadd be
minden tétova törekvésem
(logikusan logikátlan módon
most az következik,
hogy) épp Chopint hallgatok
amiről meg (ugyancsak minden rációt
nélkülöző konklúzióként)
az jut eszembe
hogy alig tudok rólad valamit
ám sejteni mégis sejtelek
és sokszor szólnék
hogy átláttam a szitán
aztán mégsem teszem
mert a szerepeket végig kell játszani

átérzed-e mi hajt feléd?
látod-e, hogy súlytalan lett mindaz
amivel pedig hajlítani akartalak
valami nemesebb elgondolás érdekében
a konfrontálódás felé?
nem hívlak többé
csak ha nagyon muszáj
a kedvedért szilárd leszek
tudatos, pártatlan és elengedő
hiányod bölcsőjében úgy ringatom magam
azzal a romlatlan hittel
amivel kislányként hittem a garádics tetején
hogy ha kész lesz a koszorú
valóra válhat, amire vágyom…
most új koszorú készül
a lehetőség, a kihívás
a kérdés, a felelet élménye
zsibog bennem jézuskázva