Négy évszak - töredék
talán így a jó
ennyire távol tőled
nyitva az ablak
a függöny bedől
a fecsegő huzatnak
rátarti vitorlaként lebeg
folyton változó
árnyékába feledkezek
arra gondolok
hogy nem láttalak még
hason fekve
nem ismerem
a hátadon pihegő délután
iringó színét
és hogy jó lenne
hozzád úgy érkezni
szirompuha csendben
szavak nélkül a szád keresni
matatni gombokon
nem hinni
nem félni
nem remélni
csak lenni
mint ébredéskor gyerekkorunkban
mozdulatlan
már nem akarok mást
nem akarok többet
csak látni
hogyan olvadnak hajadba
az első hópihék
csak a telet szeretném
veled
- Era alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges