Mostanában
Másként nézek fára,
sárguló levélre,
másképp a világra.
Magasabb az ég,
kékebb a messzeség.
Esti árnyak bársonnyá
válnak, a harang végső
szavaként bong a csend.
Mély az álmom, s az idő
megáll mellettem, néz,
aztán sóhajnyit pihen.
Lassul az élet, a percek
csak néha sietnek, s a
szívemben mély rettenet,
hogy elejtem szavam,
mire papírt ér a toll,
a gondolat nincs sehol.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges