semmi sem rímel nincs
ritmusa az eső ugyan
próbálkozik de máshoz ért
elfolyik beszívódik tócsákká
csődül mert képtelen tovább
lépni azon hogy nedves
az eső fejlődésképtelen
akár az ősz hiszen benne
meg nincs ötlet csavar sőt
gondolat sincs benne
ha földobnám csupán
a tél csörgését hallanám
de nem dobom föl
szürke szirmú esernyőm
alatt ülök akár Varga Imre
szobornak is nézhetnének
esernyős férfi hülye
gondolatokkal
az előbb tizennégyig
számoltam amíg egy
levél földet ért (szonett
mormogta aki Varga
Imre szobor is lehetne)