Most kellene lelkünknek a biztatás,
míg iramos vágy repít fölfele.
Fuldoklónak, mondd, mit ér a szóvarázs,
imamalom, légcsövek erdeje,
tüdők lombjain átszűrt áporodott
levegő. Nem jut fel a mennyboltig.
Nincs megtisztulás. A megtántorodott
ember önön lábába belebotlik,
lépni fél, haladni meg nem tud, csak vár,
hogy valaki gyökeret eresszen
belé, ahogy friss földbe ősszel a fák,
hogy tavasszal újra kizöldelljen.