Mosolyog a magány
.JPG)
Hullott lombok a deres fák alatt
Egy nyárból itt hagyott darab csillan;
Emlékeimből mi még megmaradt,
Fagyott levélként a hóba tapadt.
Lábaim súlya, mint törött pecsét,
Álmaim alkonyi lenyomata
Visz tova - indulok mindig feléd,
És hallom a szél halkuló neszét.
Rongyolt utam a hófútta tanyán,
Kabátom vedlett pelyheket repít,
Kopott ujján mosolyog a magány
Álmodja százezer csókos talány.
Még hallom szívemben édes szavad,
Ajkamon csókod íze árkot mar,
Míg érintésed képzelet marad,
S tavasz sarjad egyszer a hó alatt.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges