Monológ
Saját fotó
Gyerekként is más voltam,
nem érdekeltek tilalmak,
szokások, normák...
Éltem a magam szabad világát...
Ha valaki elém állt a szóval:
"nem szabad", "tilos"!
Értetlenül néztem, el sose hittem.
Betörni? Engem?
Fejet soha nem hajtottam senkinek.
Sokáig Istennel is párbeszédben álltam.
Én beszéltem, s elviseltem amit rám mért
...konokul.
Ma már tudom igazsága volt.
Annyi mégis megmaradt bennem,
hogy lássam a tiszta vizet a pohárban.
Becsüljem az embert, aki más tud lenni,
mint megannyi száz...
Ki ilyen, szívből szeretem!
Akkor újra elém perdült a tiltás.
Ma már tudom hiába,
gyűlölettel tekintek minden tilalom-fára.
Eszem tudja, meg kell bocsátani az életnek,
pedig mindent elvett.
Lehet, halálom óráján majd meghajtom
- fejemet.
___________________
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges