ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Monitor mesék…. Szirének éneke I. Avagy „Hej, ribancok, ribancok”….felnőtt regék és mondák…”Ezek vagyunk?” kategóriában

Ne tévesszen meg kedves olvasó, ha a 'Hej halászok, halászok…” kezdetű népdal ugrott be, hisz szövege folytán, valamint, mert a sok rettentő érzékeny művész ember ( mintha a kevesebb képességgel rendelkező hétköznapjait élő ember nem lenne például az) , igen fejlett asszociációs érzékkel megáldott, valamint nem ismeretlen számára a metafora használata sem. Ennek okán stílusos lenne „a mit fogott a hálótok… nem fogott az egyebet, csak egy marék keszeget” folytatás.
Hogy miért mondom ezt? Rád bízom…

Ismerjük meg Katit. Vidéken élő háziasszony, ki gyermeke és férje adott biztonságból
szövögeti a betűit, stílusosan. Hogy kinek tetszik, vagy sem, jelen esetben szinte jelentőséggel sem bír, hacsak nem azért, hogy lássuk a vonzási körét.
Mert az van neki. Igyekszik is érte nagyon.
Kétértelmű kifejezései az éppen felajzott ellenkező nem libidóján erősen pozitív hatást gyakorolnak. A játék ugye úgy a legjobb, ha azt egyszerre, párhuzamosan, több férfival teszi. Gyakorlott, hisz van már neki otthon néhány teszt alany.

Kicsi, jelentéktelen nő, tizenkettő egy tucat.
Magát viszont izzó parázsnak véli, hódító Johannának, pedig, csak Kati ugye.
Szerepét azonban olyan jól játssza, kavarja az eseményeket, tudálékoskodik, hogy hamarost bekerül a figyelembe veendő személyek sorába. A férfiaknál különösen, hisz szavakkal játszani tud. Jól.
Azt nem tudják, hogy az extázist hozó levelek nem csak nekik íródnak, illetőleg, az egyik nem tud a másikról.
Éppen pontosan csak egy picike darabig, amíg kelekótya Katus szépen össze nem keveri azokat. S elküldi Józsefnek a Szeretett Jánosom kezdetűt, míg János is kerekedett szemekkel nézi a „Drága! Izzó dárdád kívánom édes Béla” kezdetű passzust.

Természetesen, először a balga test vezette hormonok játéka okán elolvassák azokat, s egy pillanatra félretéve önnön egojukat bőszen simogatják Isten adta ( valamint szüleiktől örökölt gének ajándékaként) jól megtermett, talán kevéssé, vagy szerepeltek még kategóriába sorolandó, egyre inkább önállósodásra termett hímtagjukat.
Apró kis megkönnyebbülő lihegés után azonban jön az Ego. Egy jól irányzott tockossal hozza tudomásukra, hogy a név…. a címzett neve mintha nem az övé lenne, bármennyire is kutakodik a születési anyakönyvi kivonatában, s kezdi nézegetni, hogy vajon valami elírás folytán nem maradt e ki az emlékezetéből, hogy őt momentán József/János/Béla névre is keresztelték.

Még egy darabig vakarja a fejét esetünkben József, mert az írott papír ugyan nincs kőbe vésve, s a telefonos szülői segítséget is igénybe véve sem ismeri fel a többit. Így, bár egy cseppet sem nevet, de mégiscsak válaszol Katinak, ha már a korábbi megkönnyebbülésének emléke ravatala miatt is, hogy esetleg a férje nevét írta e oda…. nagy véletlenül. Mert arról tud. Bár az Ugribugri Károlyné született V. Katalin nemigen sugallja ezt. De véletlenek ugye lehetnek….

János közel sem ennyire halvérű. Annyira sem balga, hogy ne használni ki a saját dárdáját izzító szöveget, hisz azonnal teszi azt, nyakon ragadva a lehetőséget míves és nagyra nőtt formájában, segítségül hívva a nő fotóját, mely az ízlésesnél kicsit többet árul el… például a fehérneműjének színéről. Ezt követően azonban még jobban forr benne az indulat. Izzó dárda?! S drága? ( Miért vajon mennyibe került ez a nőnek, mosolyodik el gonoszul a bajsza alatt…) Na, adok én neked….
Kapja betűit, mint aki észre sem vette a hibát, negédes szavakat pingál a monitorra, olyannyira, hogy Kati szinte beleájul a testét betöltő érzésbe.
Ragyog, a csillagok sápadhatnak láttán, s a boldogsága kék szárnyakon illan…belé.

S Béla? Béla csak ül a monitor előtt, s lassan ébredező szenvedélye alatt ontja a szerelmes(nek tűnő) verseket, a beígért levelet várva.

Persze, lassan Kati felett is rezeg a pallos, hisz József levele sejtethet valami kis apró bakit.
Utánanéz belesápadva a gondolatba, szépen sorban mindegyiknek. Önfeltáró ténykedése alapján szembe kell köpnie magát a tükörben, de ezt Ő sohasem tenné, mert homályos az, régi, antik, foncsora sérült: vak.
Csakis a nagyzási mánia miatt kellett az neki. Hogy nem látja magát benne?
Kit érdekel….
Kelekótya habitusát felvéve, kinek-kinek önnön stílusa és játszott szerepe szerint, valamint a taktika kínálta lehetőségeket véve alapul írja meg válaszát.

Józsefnek, a nagyszívű és nem különben nagy szervű mamlasznak bohókás, amolyan Katis levelet ír, hogy csak kíváncsi volt, észreveszi e a cserét, mert az egyfajta feladat volt, próba.

Jánosnak íródott levele óvatos, tapogatódzó, mert bár okosnak gondolja a férfit, s vágyik rá irtózatosan, nagy falat lenne, s nemigen akarja, hogy a torka helyett más helyen csússzon el… a dolog. Cserbenhagyta az élet, gondolja bután, s most kell elvesztenie a nagy szerelmet, az igazi férfit, még, ha virtuálisan is… nézve jobbra, ahol békésen horkol Károly…

S Béla? A futottak még kategória? A lágy, szelíd, önmagát adó verselő? Aki hitt Katinak, s sajnálja annak fekélybe fúló házasságát, melyből a gyermek okán szabadulni nem tud. No, az pedig írja csak továbbra is a neki címzett verseket szerelemmel tarkítva, hadd egye a sápadtság az oldal női képviselőit….

2010-08-15.

http://www.youtube.com/watch?v=gE33eH6lMBc

Emmanuel