Már emberöltőnyi ideje figyelem,
Mit üzen a tél, így az évszak közepén;
S milyen rövid az estém.
Álmos párafelhők ülik az eget,
Széttárja csipkévé fagyott
Reggeleit a hideg; lesem a januárt,
Gondjaiból nem felel a táj,
S várja még fagyosabb húgát,
Az álmos februárt.
Valahol ropog a tűz, fénycikáit szórja,
A tanyán emberpár mereng,
Csend van, tél-ruhában minden,
Közel egy varjú kék-sötét tolla,
A zaj itt telel, pihen.