Mire elfogy a szó
Sanyarú az idő, a papok feketék,
Odahagytam apáid; a nemzet, a nép:
Csak azért szakitád le bilincseidet,
Hogy az ajkaidon nehezebb, ha lehet
Az a szó, s hebegett fiad egykor,
Vagy a sorsod ujonnan a porba tipor,
Töri még kezed, arcod az egykori por,
Szomorúbb legyen érte az ég, s ez a kép
Piszok ülte – a hír igaz, ömlik a nép.
Mire elfogy a szó, s dalom is gyom,
Ha homályul, a sárga szalagra rakom,
Viharodban esőbe ledobva hagyom,
Hite elhagy e'kor, s kire csattan e nász,
Jeladásra emelkedik érte a gyász!
Megjegyzés: a vers kötött, időmértékes u. n. "négyes anapesztus" illetve az ötödik és tizedik sor "negyedfeles anapesztus" szerkezetű. Az anapesztus: u u – (két rövid, egy hosszú); soronként 12 szótaggal; mig a negyedfeles csak 10 szótagú.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges