Mintha...
Mintha ember lennék:
Remegő,
Kurta álmokból szőtt lidérc,
Mely felragyog
A Föld - mint a tó - felett
Majd tovaszáll.
Látomás
Az erdő vadjai között.
Nem odavaló,
Törékeny,
Áttetsző szövet,
Melytől ráeszmél a vad, hogy él
S vagy istenként tekint rá,
Vagy rettegve felé kap.
Mintha ember lennék…
Eltűnő lidérc
A föld felett…
Mintha ember lennék:
Kit házában
Néha mint állatot
Megnéz a tömeg.
Fénykép kattan a kezekben,
Perec száll felém.
Ideges nevetéssel néznek.
‘Nézd! Ember!’
Mondják
Majd zavart rettegéssel szemükben
Továbbállnak a túltömött
Buszokba bújva.
Elbújva a nyugtató
Semmiben.
Mintha ember lennék…
Látványosság,
Mi kihal…
Mintha ember lennék:
Ki remeteként
Lépked
Sorsa kőkemény hegyei között.
Ki szótlan hallgat,
S csendben tűri világa
Rá szabott,
Mindent ellepő,
Oktalan,
Szurokszagú zaját.
Ki csak reméli, hogy egyszer
Okkal hal majd meg
Istene kegyesen felé nyújtott,
Gondoktól érdes tenyerén.
Mintha ember lennék…
Az Ég ítéljen
Felettem csupán…
/Juhász Áginak ajánlva/
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges