Mindent megadtál
Mindent megadtál Uram!
Végtelen hited, erőd,
eget, földet teremtett,
tengereket,
füvet, magot rejtő fákat,
élő lelkeket nemük szerint
s a hatodik napon
földből vétettél engem,
az EMBERT!
Mit kérhetnék még tőled
lehetetlent...
Te adtál ízt először a számba,
az első fényt a sötétség után.
A szót, az illatot, színeket,
az élet minden gyönyörét
te szőtted körém,
hogy el ne tévelyegjek.
Mit kérhetnék még tőled
lehetetlent...
Adtál segítőmül társat.
Bordámból formálta
kecsessé testét két kezed
és lelket leheltél belé.
Arcod fényében fürösztötted őt,
a NŐT
s mondtad, enyém lehet.
Mit kérhetnék még tőled
lehetetlent...
Majd megkísértettél Uram
és gyengének bizonyult az EMBER!
Dőre vágy vitt, talmi kíváncsiság
a tudás és a nő után.
Szeme tükrében láttam meg magam,
hogy mily kicsiny vagyok
s ő milyen nagy.
Követtem hát s minden elveszett.
Mit kérhetnék még tőled
lehetetlent...
Kiűzve a paradicsomból
arcomra derengő fényt szitálj,
ne lehetetlent adj,
csak azt, ami a nővel jár
s nem adtál,
mely tűzhalálnál is kínzóbb,
s gyönyörűbb minden öleléssel,
mikor vele égek el.
Adj Uram nekünk,
hogy megbűnhődjünk,
adj
örök szerelmet.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges