mikor már felszakad
- Szentem: - Ó!
a csendnek sem kell fájni
- Nézz körül a világban
akkor, majd
meglátod
neked, mennyire jó
I
Romantikus lelkem időnként
meghorgol szemfedőmből
egy - egy darabot
Gyávanyúl-szívem eközben
- a meghorgolt alatt
kucorog
I
Mire elég az élet?
Tettél annyit másoknak, magadtól
hogy elégedettségből szőtt tarsolyodat
magaddal vihesd?
aztán, ha viszed
azt hiszed, úgy könnyebb?
Könnyebb tán
úgy lenne, ha a végére
veled maradhatna
eszed fegyelme
napi munkád rendje
a nyugalom
mely- nem a magány karján
vezetne át... a csendbe
/átirat/
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges