...mikor a csend beszél
...mikor a csend beszél,
mint a megfeszített végtelenség
magába záruló emléke; megidéz múltat,
sok fájdalmat, mint egy régi kép
…mikor a csend beszél
és mi hallgatunk,
mélyén pár cseppet old
száradt könnyeiből
a dal,
mi most is elvarázsol;
földbe némul hangunk,
s a fáradtan suttogó szél
sorsunk kopjafáin
üvölt,
mindent elhagyunk...
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges