Amikor a csend tölti ki a helyet,
beül a sarokba, onnan nevet.
Szemben vele a magány,
ujja hallgatásra int.
Most kellene talonba rakni,
mit a múlt itt hagyott.
Indulni új utakon,
zörgő levelek felett.
Keresni azt, ki elhagyott,
mielőtt az avar mindent befed.