olyan bámulatra méltó ahogy
erényt tudsz kovácsolni hibádból
leszel erős és bátor amikor
gyávának gyöngének látszol
zsonglőrködsz a bölcsek kövével
fejbe kólintod ki közel-távol
felébresztvén a nagy ájulásból
megtagadod könnyedén önmagad
és nem marad csak üres valód
amorf árnyéka pulzáló falamon
tűnő lépteid halkulásának
fájdalmas fekélye dobhártyámon
s arclenyomatod stigmaként
retinámba égetve