• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Meséink

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    Egy több mint öt évvel ezelőtti, jegyzeteim közt megtalált, publikálatlan versem

    .
    .
    .

    Úgy volt, hogy nem engedjük el egymás kezét sosem.
    Úgy volt, hogy mi sohasem növünk fel,
    hogy előre nézünk és együtt
    magunk mögött hagyjuk a zsongó nagyvilágot,
    és soha nem maradnak el mögülünk álmaink.

    A naiv hit mindenen átsegített.
    Örvénylő sodrásban egymásba karoltunk:
    a felszínre húztuk egymást és ott
    a friss levegőbe harapva felnevettünk.
    Nem állta utunk bozót, nem fájt talpunkban bogáncs.
    Úgy volt, hogy nem engedjük el egymás kezét,
    s ha így teszünk, sohasem növünk fel.

    Meséinkben, galaxisok tűhegyén
    nem gondoltunk a múló időre.
    Lebegő szigeten, kék oroszlánok között
    puha szénán ringtunk egy Chopin keringőre.

    A tejút azúros, kanyargó partjain,
    egy örökké tartó, derengő hajnalon
    a végtelenbe kacagva rohantunk,
    hogy egy csillaggá legyünk az égi paplanon.

    Aztán egy észrevétlen pillanatban
    mégis elengedtük egymás kezét,
    és engedtünk a valóságnak.
    Mégis kikopott belőlünk
    a zabolázhatatlan szenvedély -
    kialudt bennünk valahol
    a kiolthatatlannak hitt lánglidérc.

    Cinkosokból cinikusok lettünk.
    Elkanyarodtak útjaink,
    és egy hétköznapon, mikor épp nem figyeltünk
    - mint egy megsárgult régi képen -,
    elhalványultak kontúrjaink.
    Élettelenné váltak vonásaink.
    Mosottas vonalakká lettünk.

    Külön utakon járunk
    nagyvárosok migrénjében.
    Mosogatunk, és néha ügyeskedünk,
    bevásárolunk, és holnapra tervezünk.
    Meséinket végül valóra,
    csillagunkat a földre cseréltük,
    s már nem is emlékszünk, mit ígértünk egymásnak,
    mikor ketten voltunk együtt egészek
    egy örökké tartó derengő hajnalon.

    Meséinkben, galaxisok tűhegyén
    nem gondoltunk a múló időre.
    Egy lebegő szigeten, kék oroszlánok között
    puha szénán ringtunk egy Chopin keringőre.

    A tejút azúros, kanyargó partjain,
    egy örökké tartó derengő hajnalon
    a végtelenbe kacagva rohantunk,
    hogy egy csillaggá legyünk az égi paplanon.

    Már nem emlékszünk, mit feledtünk el.
    Csak még egyszer, a világ távoli pontjain
    egy utolsó egyszerre álmodott álom,
    egy sosemvolt világ reggelre elfelejtett villanásában,
    ahol nem voltunk gyávák, ahol most is
    a tejút kanyargós partjain rohanunk a végtelenbe.

    Aztán felébredünk, és nem értjük,
    miért szorul össze, miért
    pumpál ereinkbe újra vért,
    dobog újra zaklatottan
    rég elfelejtett szívünk.
    Megrázzuk magunk, dolgunkra sietünk.

    Meséinkben, galaxisok tűhegyén
    nem gondoltunk a múló időre.
    Egy lebegő szigeten, kék oroszlánok között
    puha szénán ringtunk egy Chopin keringőre.

    A tejút azúros, kanyargó partjain,
    egy örökké tartó derengő hajnalon
    a végtelenbe kacagva rohantunk.
    Majd csillaggá lettünk az égi paplanon.

    Hát elengedtük egymás kezét,
    s már nem emlékszünk, mit ígértünk.
    Arra sem, hogy mit feledtünk el.
    Mintha nem is mi lettünk volna -
    - örökre szerelmesek - sosem.

    Hát mégis felnőttünk, megöregedtünk.
    Komoly, furcsa idegenek,
    ha találkozunk, biccentünk egymásnak.
    Így élünk ketten, álmatlanul napra nap,
    s ha egyszer-egyszer mégis álmodunk,
    másnapra elfelejtjük:
    megrázzuk magunk, dolgunkra sietünk.

    Meséinkben, galaxisok tűhegyén
    nem gondoltunk a múló időre.
    Egy lebegő szigeten, kék oroszlánok között
    puha szénán ringtunk egy Chopin keringőre.

    Felnézünk néha, majd észbe kapva
    nem értjük, mit kémlelünk nagyon.
    Csillagunkat a földre cseréltük.
    Örvény tátong néma paplanon.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг