Megtartja magának a kéket
De most hallgasd...
Két tenyérrel üti a járdák dobját,
szóval buszokat rángat itt belül
és fordul, aztán lépdel, ott fent látom
és a lépcsők a talpa alá repülnek
kék fehér csíkok, talán felhők
talán ott marad néhány percre a parton
és a szívben hanyag tévén
nézi az éjszaka, ahogy meztelen
kilép egy kád forró vízből
és csavarja szűri a napfényt
a fejére szórja a sárgát
és megtartja magának a kéket
igen nézem, nézem addig
míg pupillákra ömlő délutánok
kísérik át a sarkon
feltartott kezű fák óvják
a szőke haját a széltől
vagy kávé, igen forrón
két csepp a kézfejre szemből
igen holnap újra
délelőtt csillog, délután sósak az árnyak
aztán élesen hanyatt a parton
ne várjon senki, ne várjon senki
csak a tincseit lóbálom a holdnak
és kifulladásig táncol a holnap
a nappal alszom el párnám
az arcáról formázott bolygó
ugye éles, ketté vágta a szívem
és ebből lett ez a félhold
ebből lett ez a félhold.
2019. július 18.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges