ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ülj mellém!
(naplómból)
*
Megszerettelek
– Emlékek, impressziók – angyalhangon –

Mielőtt megszerettelek,
már itt éreztelek a közelemben,
pedig azelőtt sohasem láttalak.
Hatalmas csönd volt körülöttem, -
hallottam a lélegzetedet,
és valami könnyed, légies dallamot...
– már tudom: a szíved ritmusa volt.
Időtlen béke költözött akkor
észrevétlenül a szívembe.
Egyszerre körbefont, átölelt
valami végtelen nyugalom,
mint egy puha takaró,
vagy elhagyott, finom pulóver,
melyből árad a rég átlényegült Kedves illata ma is,
és átjár itt hagyott, bársony-melege...
Szerelem ez, tudom, – múlhatatlan, tiszta, éteri.
A szívemben épült palota ajtaja
azóta naponta kitárul, – várja, beengedi
a lábujjhegyen érkezőt,
és egy hang halkan kérleli:
csak meg ne szökj...!
– s hogy visszataláljon,
távozáskor kulcsot ad neki.
Asszociáció Z. T. lírai soraira:
"Mikor megszerettelek, építettem egy palotát a szívemben. Beköltöztél oda. "
*
A szerelemről, a legszebb emberi érzésről gondolkodtam e versben én is. Ám túl a kölcsönkért, szép, lírai gondolatokon talán az érzés egyetemessége is megvillant az olvasókban, ahogy bennem is. Azt hiszem, ez volt a cél… Volt ugyanis egy csodálatos szeretet-élményem, amelybe mégis, azóta is, majd beleszakad a szívem – mert egyúttal mélységes fájdalommal jár, még az emléke is.
Elmesélem.
A fiam végérvényes távozása után – már nem emlékszem, mennyi idővel, de évekkel később, az biztos – egy alkalommal felvettem kedvenc pulóverét, amelyben még éreztem az illatát,– így mentem dolgozni. Elmondhatatlan szép, meghitt, bársony-meleg érzés kerített hatalmába. Olyasmi, ami semmihez sem fogható, szavakkal kifejezhetetlen. Vagy mégis…? Talán a szívünk alatt hordott magzat első, érezhető moccanása ilyen, amikor tudatosul bennünk: apró, új életet hordunk magunkban... - valahogy így:

Angyalhangon

majd éjsötétben
határtalan csendben
megsejted az első moccanást
egy apró élet gyenge sóhaját
és szívedből lesz elemózsia
s a méhlepény az ölelő csoda
elringatja csöppnyi magzatod
angyalhangon
mint egy hangmozsár

Igen! Ez az! Ezért került a Megszerettelek című versbe a bársony-érintésű pulóver hangulata... – és igen, ez valami éteri érintés, atmoszféra; megszűnnek a különbségek a földi érzések, a szerelem - szeretet között, valamiféle átlényegülés történik közöttük, és mondhatatlan magasságokba emeli az embert. A vers – talán valamelyest újraértelmezve – a korunkban már-már közhelyessé váló, néha letagadott, szégyellt szeretet-élmény magasabbrendű illusztrációja – ahogyan én látom.
Erről elmélkedtem úgy is, mint párkapcsolati létélmény, de úgy is, mint anya-gyermek-, vagy bármilyen szoros emberi kapcsolatra jellemző érzés, élmény, impresszió – akár mély, eltéphetetlen kötelék, barátok között. Vallom, hogy az élet legkülönlegesebb ajándéka az a szeretetélmény, amikor elmosódnak az említett különbségek, és valami egyetemes, kifejezhetetlen érzés éled és árad bennünk. Az alábbi idézet is azt példázza, hogy ez a gyönyörű szó – a szeretet – nem válhat közhellyé, és nem csupán párkapcsolati impresszió:

''33.
És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!Sámuel II. könyve 18. rész''
*