A verset Péter Erika mondja el. Meghallgatásához kattints ide!
Bánattal telt az a nyár,
– nem volt rajta festék –
könny nélküli kertek
színüket vesztették,
alvó vizekből tört
felszínre a pánik,
verítékben éltél,
– s nem tudtam.
Most a pocsolyából
ásom ki a múltat,
talpam sarat dagaszt,
szétpattant buborék,
éhen maradt szenvedés
ez, Uram…