ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

A városban Matilda és Aladár körül kialakult egy szűk baráti társaság, és nem csupán Aladár pozíciójának köszönhetően, hiszen ő most is az a kedves, barátságos, segítőkész fickó volt, mint fiatalkorában. Délutánonként, esténként gyakran összegyűltek egy kis tereferére, falatozásra. A hét minden napján másiknál. A hétvége a családé.
Hétfő legtöbbször a Dávid Jóskáé, az állatorvosé volt. Nála számítani lehetett valami csemegére: friss tepertőre, kolbászra, hurkára. A véres hurka ünnepi szám volt.
- Ó! – sóhajtott fel Jóska, amint meglátta a tálban gőzölgő, a fövő léből éppen kivett véres hurkát. – A feleségem véres hurkájának megyeszerte nincs párja! – jegyezte még meg és kiemelt a tányérjára egy araszos darabot.
- Itt a torma! – tolta közelebb Gitta, a felesége a reszelt tormát, tudván, hogy ez illik hozzá.
- Holnap nálunk találkozunk! – szólott a búcsúzáskor Miki, a molnár. – A nejem új diós kifli receptet tanult, s rajtatok szeretné kipróbálni. Túlélitek-é?
- És pénteken nálunk! - kiáltotta a patikus. – Kártyanap a péntek, de lesz meglepetés is. Szürpríz!
Ezek a kártyacsaták, mint ártatlan játékok „a gond nem játék” jelszó alatt zajlottak. Általában kanaszta, vagy römi járta, s ezekbe a nők is szívesen beszálltak. Tódor verte blattot, a hölgyfodrász. aki lévén tehetséges muzsikus, zenész karrierről álmodott. A leglelkesebben és leghangosabban. Néha kacérkodtak a bridzs gondolatával is, de sohasem került rá sor, hogy meg is tanulják. Azért még kellemesen teltek a pénteki esték, különösen, ha a patikus meglepetéssel szolgált. Legutóbb is például beengedte a társaságot a boszorkánykonyhájába. Titkos műhelyébe, ahol a jobbnál jobb likőröket készítette, kotyvasztotta. A fal melletti polcon glédában álltak a felcímkézett szögletes üvegek, mindegyik dugója viasszal lezárva.
Karcsú, kis kancsóból rubinragyogású folyadékot töltött gyűszűnyi poharacskákba.
- Kóstoló! – szólott Tímár Pici, a patikus.
Felhörpintették a nedűt és megilletődve cuppogtattak.
- Mi ez? Az istenek itala?
- Vadmeggy, zúzott mag ágyon érlelve.
Másik karcsú nyakú kancsót vett elő és töltött újabb picike adagokat. Az aranysárga csillogás és az egzotikus illat kápráztatta most el a társaság tagjait.
- Ez narancs. Saját készítésű esszenciából. Nem patikai syrupus auratiorum-ból!
- Csodás íze, aromája van! – áradoztak. – Mi a titka?
- Hogy mi a titka? Megmondom két szóval. Az érlelés és a keverés sorrendje. No, itt egy másik itóka, amit a szemetek láttára készítek el.
Egy keverőpohárba összeöntött fele-fele arányban két színtelen folyadékot, megkavarta és kőrbe kínálta.
- Vodka! – kiáltottak fel meglepődve.
- Nem, nem! Ez bunda. Így mondják. Tiszta szesz és desztillált víz elegye. A laborosok kedvelt itókája.
Ezek a heti barátiösszejövetelek nem voltak azért mindig olyan nagyon ártatlanok. Csábítások és csábulások gyakran történtek, szövődtek rövidebb-hosszabb szerelmek. Ilyen volt Gyöngyi esete, aki beleszerelmesedett a fiatal, nem rég idekerült fogorvosba, Gáspárba. Gyöngyi férje, Tódor mintha tudomásul sem venné a kapcsolatot, jó barátságba került Gáspárral. Mondjuk, nem is csoda, ha a fiatal doktor megnyerő kedvességét, barátságos magatartását tekintjük. Ezzel hódította meg Gyöngyit is. Tódor foglalkozására nézve hölgyfodrász volt, de zenész álmokat dédelgetett. Szép hangja volt és jól zongorázott. Ha leülhetett a zongora elé, órákig nem állt fel a székről, az italát is odakészítette a keze ügyébe, hogy csak érte kelljen nyúlnia. Játszott mondhatni mindent a népzenétől – saját felfogásban – a tánczenén át a klasszikusokig. Hangulata szerint. Gyöngyi ezalatt nyugodtan flörtölhetett Gáspárral.
A fiatal doktor mindenkinek megtalálta a gyenge pontját, ahonnan beférkőzhetett a bőre alá. Tódornak a zene a volt a gyengéje, s ezen keresztül került vele szoros baráti kapcsolatba. Híres zenészek, karmesterek gyakran fordultak meg a megye székhelyén. Gáspár mindig szerzett jegyet az előadásokra Tódoréknak is, sőt be is fuvarozta őket a Moszkvicsával. Máskor meg ritka kottákkal kedveskedett a zenemániás Tódornak. Rendes szerelmi háromszög alakult ki, de senki sem értette Tódor hozzáállását. Vajon anyagi megfontolásokból viselkedett ilyen elnézően, vagy ennyire naiv lenne? Megoszlanak a vélemények. A történetre a koronát az tette fel, hogy végre nyolcévi házasság után Gyöngyi egészséges leánygyermeknek adott életet. Természetesen –természetesen? – Gáspár lett a keresztapja. És keresztapai mivoltában kitartott élete végéig…
Tilda-Matilda sem maradt ki a csábítások-csábulások bűvköréből. Igaz, idejében felébredt, s nem lett következménye más, mint egy halvány emlék, egy sóhaj, mikor a rádióban felcsendült a dallam, hogy „Össze csendül két pohár”. Egyik nap köhögés elleni gyógyteáért ment be a gyógyszertárba, s Pici nagy ovációval fogadta.
- Megdöglik a macskánk! – kiáltott fel. – Ritka vendég jött hozzám! De sejtettem már reggel, hogy így lesz, mert nagyon hangosan csörgött a házelőtti körtefán a szarka!
- Hogy fellelkesedtél!
- Ennek az örömére gyere, igyunk valami finomat!
- Semmi jónak nem vagyok az elrontója!
Hátra vezette Tímár Pici a vendégét a laboratóriumba, a polcok és pultok közzé. Egy laboratóriumi pohárba, úgy nevezett Berzelius-pohárba smaragdcsillogású italt töltött, majd kétfelé osztotta.
- Pisztácia és mangó – válaszolt a fel nem tett kérdésre.
Szopogatva a finom itókát egyre jobban belemerültek a beszélgetésbe. Természetesen előbb a gyermeknevelésről, majd a szerelemről folyt a szó. A beszélgetés, meg a szesz intim közelségbe hozta őket.
- Ezzel a likőrrel egy apácát is elcsábíthatnál, nem csak engem – mondta Tilda-Matilda két csók között.
Ebben a pillanatban megszólalt mögöttük egy hang.
- Mondjátok, hogy ez nem az, aminek látszik!
Zavartan fordultak a hang felé. Vera állt ott, Tímár Pici hites felesége.
- Bocsánat – motyogta Tilda-Matilda.
- Semmi bocsánat! – csattant Vera hangja. –Nem akarok cirkuszt csinálni, most menj el, és meg ne lássalak még egyszer a házamban!
- Jó, jó, megyek már – oldalgott ki a laboratóriumból, s a patikából -. És még meg se vettem a gyógyteát, amiért jöttem – mosolyodott el keserűen magában.
- Veled még külön számolok, Tímár Pici! – fordul a férjéhez Vera, amint Matilda kiment. - Micsoda nagy szamár vagy, nem gondoltad, hogy bármelyik percben bejöhetek ide!
Egymás között biztos elintézték Pici szinte-félrelépését, viselkedésükben legalábbis nem lehetett semmi változást tapasztalni. Matilda ellenben betegségére hivatkozva, jó időre kimentette magát a baráti összejövetelek alól. A Tímár portát pedig végképp elkerülte. Ennyi változást hozott az életében ez a meghiúsult románc.